Talán itt illendő egy pillanatra feleleveníteni azt a pillanatot, ami kijelölte a Szaturnusz ciklusának ezen bizonyos pontját, melyet általában szüleink elmeséléséből ismerünk. Szóval az úgy volt, hogy 1978. június 25-én este 8 óra után édesanyám a kórházban, édesapám az Argentin futball-bajnokság közvetítését nézte a tévében, én meg ugye valahol félúton lubickoltam. Apám a kedvező eredménynél csak annak drukkolt jobban, hogy várjam meg a meccs végét - mármint a megszületésemmel. A játékidő döntetlen eredménnyel ért véget, tizenöt perc szünet után hosszabbítás következett. Apám ebben a szünetben átballagott a két utcára lévő Péterfy Kórházba, hogy ellenőrizze az ottani állást. Mivel akkor még úgy nagyon nem volt semmi, nyugodtan meg tudta nézni a hosszabbítást, így a telefonhívás, mely üvöltő hangom rezgéseit továbbította az MSZMP-rézdróton, csak közvetlenül utána érte.
Nem tudom, hogy ennek volt-e bármi köze ahhoz, hogy világ életemben tehetségtelen voltam a labdajátékokhoz és úgy nézni sem szerettem őket különösebben, sőt a látványa gyakran idegesített is. Freud szerint biztos, engem nem foglalkoztat annyira, a Forma 1-et sem szeretem.
Egy Viv Thomas nevű angol (eredetileg Dél-afrikai) fotóssal beszélgettem erről, hogy vajon akkor ez azt jelenti, hogy lassan a lemez "B"-oldala forog? The "B" side of the disc? Ő megnyugtató választ adott:
"Not at all! The thirties are like the best cut of side A!"Aztán ezt valahogy levezette a különböző életkorú (nálunk fiatalabb/idősebb) nők megkúrhatóságának optimális eloszlásából, de ezt fölösleges részleteznem.
